Shery esküvői szalon hírek




2020.07.12

Időutazás menyasszonyoknak! (3. rész)
Legyél a múltban menyasszony! Utazzunk együtt, ismerjük meg elődeink házassági szokásait! 
Eljegyzés
Nálatok az eljegyzés, hogy történt? Térdre borulás – gyémántgyűrű? Esetleg egy szuper flashmob? Vagy – mit szólnál drágám, ha összeházasodnánk?
Akár így, akár úgy régen biztosan nem történhetett meg egyik verzió sem. Nézzük, hogy is volt?
Az eljegyzés legfontosabb feltétele a házasságkötéssel kapcsolatos anyagiakon való megegyezés volt. Az eljegyzés a leány szülői házánál ünnepélyesen ment végbe a házassági tanúk, ún. násznagyok, valamint mindkét oldali hozzátartozók jelenlétében. A szertartásos cselekményeket a násznagy vezette. A fiatalok házassági szándékának kinyilvánítását a jegyajándékok cseréje és kézfogás követte; ezek bizonyító értékűek voltak a házassági ígéret megtörténtére nézve. Ettől a fogva a nevük együttesen: jegyesek, mátkások, foglaltak, stb., külön-külön: vőlegény, menyasszony.
Az ígéretnek törvény szerint nem volt kötelező ereje, de erkölcsileg és szokásjogilag megbélyegezték azt, aki különösebb indok nélkül elállt adott szavától. A palócoknál a vőlegény anyja elhozott egy szép kasmír- vagy selyemkendőt, a sarkába három, négy vagy öt forintot kötve. Ez az összeg azt jelképezte, hogy a menyasszony ne a maga költségére készítse el a jegyruhát.
Ezt a szokást gondolom te sem elleneznéd, na persze zsebkendő helyett kispárna huzat kellene, hogy a menyasszonyi ruha ára beleférjen.
A vőlegény régen általában a gyűrűn kívül jegykést vagy jegybicskát és jegypénzt adott a leánynak, az pedig jegyruhát (ing, gatya, kendő), amelyeket a legény az esküvő alkalmával viselt. A gyűrűt a hit szerint kilenc napig nem volt szabad lehúzni az ujjról, mert egyébként nem sikerül a házasság.
Megjegyzem, a gyűrű maradhat, a jegybicskát tartsa csak meg, nem igaz?!
Az eljegyzés jogi hatása az volt, hogy aki valamit előre adott a leendő házasság céljából a másik félnek, azt visszalépés esetén elveszítette, aki pedig elvette azt, hasonló esetben kétszeresen volt köteles megtéríteni, továbbá a vétkes fél tartozott megfizetni a másiknak a házasságkötés céljából és érdekében tett kiadásait.
Következtetésként elmondhatjuk, hogy de jó, hogy most nem így van!